2016 – N. Mészáros Júlia – Wolsky András művei elé

Mészáros Júlia: Wolsky András művei elé
(Wolsky András – Munkák / Works 1994-2017 katalógusának előszava, 2016. aug. Győr)

Wolsky András számára a képalkotás nem egyszerűen közvetlen vászonra való festést jelent, hanem szabályokhoz kötött fizikai és szellemi mozgásra épülő, komplex cselekvéssort, melynek végeredménye a kép. Mint festő, szokatlan eszközöket használ: térképet, dobókockát és színekkel, irányokkal, méretekkel, arányokkal és szögekkel megfeleltetett számkódot, melyekkel automatikus képpé alakítja saját mindennapi világában szerzett tapasztalatait, élményeit, valamint reflexióit és ismétlődő cselekedeteinek valós mozzanatait. Munkáit saját térben megtett mozgása perspektívájából, a cél- vagy okszerű és elhalasztott döntések, ösztönös választások eredményeként végigjárt útszakaszok rögzítésével, illetve hat-hat variációra redukált kompozíciós elemek dobókockával való megválasztásával és az elemtípusok számának a változtatásával – növelésével – alkotja.  Rendszerében a valóságos és a lehetséges a káosz és a rend közötti törvényszerűségek képeivel kerül fedésbe, változó erővonalak, színek, formák, ritmusok dinamikus szövedékét teremtve, melyben az akaratlagost, az előre betáplált szabályt át- és felülírja a pillanatnyi téri és mozgásviszonyok transzpozícióinak egymásra gyakorolt hatása.

Művei megalkotásához a lehető legegyszerűbb nyelvet használja – derékszögben vagy más szögben elforduló színes sávok, eltérő vastagságú vonalak, geometriai alakzatokat, síkokat körülíró irányváltások, geometrikus elrendezés. A „képcsinálás” szabályait, azaz a választás konkrét lehetőségét és az összes lehetséges kombinációt azonban személyes alkotói elvek, egyéni művészeti normák határozzák meg és tartják szigorú korlátok között. A maga alkotta szabályok esszenciális sűrítményei mindannak, amit ő festőként a művészi képről gondol.

Automatikus módszerében az előre nem ismert, a kiszámíthatatlan szűk körben, és mindig racionális, azaz pontosan meghatározott keretek között szabad, tehát szükségszerű, és azonos értékű a kiszámítható mozzanatokkal. Művészetében a véletlen, esetleges vagy lehetséges nem a tudattalan mezejét tágítja, hanem ugyanúgy a variációk számát növeli, mint a szándékolt vagy az oksági. A kép mindig festői megjelenésű és tiszta geometrikus konstellációkból épül.

Bár az avantgárd művészettől kezdődően egyre több művész épít tudatosan a véletlenre, Wolsky célja nem új formák, szerkezetek, kifejezési lehetőségek keresése, s nem a racionálisan megmagyarázhatatlan szisztematikus feltárása. A képpé alakulás és a képi minőség genezise, a tiszta festészet újabb lehetőségei foglalkoztatják. Módszerével új nézőpontból közelíti meg a képiség, a tárgyi objektivitás és a véletlen mint lehetséges művészeti érték kérdéseit. Újabb műveiben a szabályok tökéletesítése és az anyag természete köti le figyelmét. A kép a kombinatív rendszerben rejlő variációs lehetőség gazdagsága révén soha nem ismétlődik, a nézőnek a mű keletkezési periódusában nincsen szerepe.

 

Julia N.Mészáros: On András Wolsky’s works
(Preface by András Wolsky – Munkák / Works 1994-2017, August 2016 Győr)

For András Wolsky, image making does not simply mean painting on a canvas, but consists of a complex series of regulated actions built on physical and intellectual movement, which eventually results in the painting. As a painter, he uses unusual tools – maps, dice, and numerical codes that correspond to specific colours, dimensions, proportions and angles – to turn his experiences, reflections and repeated actions from his own everyday life into an image. His works are created from the perspective of his movements in space, by recording his path travelled as a result of purposeful or delayed decisions and instinctive choices, by using dice to select certain compositional elements, and by changing the number of element types. In his paintings, what is real and what is possible overlap with images of the laws linking chaos to order. From the changing lines of power, colours, shapes and rhythms, he creates a dynamic web, in which that which is willed and corresponds to predetermined rules is overwritten by the interactive effects produced by the momentary transpositions of space and movement.

In producing his works, he uses the simplest language possible: bands of colour rotating at right (or different) angles, lines of different thickness, geometric arrangements and changes in direction outlining certain geometric shapes and planes. The rules of “picture making” – in other words, the concrete possibility of choice and all conceivable combinations – are regulated and kept within strict boundaries, however, by Wolsky’s personal principles of artistic creation. His self-made rules are essential concentrates of everything he as a painter thinks of the image as artwork.    

In his automatic method, the unforeseen and unpredictable are only free within a narrow range and within a rational – in other words, precisely defined – framework, thus rendering them inevitable and equivalent to predictable movements. In his art, that which is accidental, random or possible – rather than expanding the field of unconsciousness – increases the number of variations, in the same manner as the intentional or the causal. The resulting work is always composed of painterly and purely geometric constellations.   

Although, beginning with avantgarde art, more and more artists have consciously used the accidental as their foundation, Wolsky’s aim is neither to seek out new forms, structures or possibilities for expression, nor to systematically uncover that which cannot be rationally explained. Rather, what he is interested in is the genesis of the image – how it is formed and what gives it that “picture” quality – and the new possibilities of pure painting. In his latest works, his attention is turned to the nature of matter and to perfecting the rules. The image, by virtue of the rich range of variations made possible by the combinative system, never repeats itself; the viewer plays no role in the developmental phase of the artwork.