Wolsky András és Megyik János kiállítása a Start Galériában
Nyitva: 2001 május 16. – 2001 június 15.
A Start Galéria a belvárosi Vármegye utcában elhelyezkedő, emeleti lakásgaléria, az igényes, németes beállítottságú kortárs műkereskedelem újabb helyszíne. Megyik és Wolsky kiállítása pedig két különböző generáció egy-egy hasonlóan gondolkodó reprezentánsának a párhuzamosságokat és különbségeket diszkrét eleganciával, visszafogottan tárgyaló bemutatása.
Wolsky András 60×60 cm-es, fára festett geometrikus akrilképei a konstruktív hagyományt a 90-es évek valamint az ezredforduló problematikájának megfelelően árnyalják. A geometria szikár-szilárd rendjébe, a mértani tervezés, a precizitás hűvös, objektív szigorába a bizonytalanság, a pillanatnyiság, a véletlenszerűség, a spontán játékosság fogalmai tolakodnak. A képszerkezet kiegyensúlyozott rendjét a művésztől függetlenített-, patetikusan kifejezve sorsszerű-, a véletlen ???kezébe helyezett”, színekben, formákban manifesztálódó elemek töltik fel vibrálással. Wolsky András munkáit már a kezdetektől jellemezte a véletlenszerűség tudatos műbe emelése, annak a szituációnak a létrehozása, mely a képalkotó módszert mint a művet a művésztől elidegenítő effektust használja, mintegy gépi automatizmusként fogja fel. Intermédia diplomamunkája (1998) egyik darabja egynapi véletlen. Dobókockával dobott számokhoz önkényesen, de következetesen rendelt szabályok alapján kirajzolódó sétaútvonal térképe, huszonnégy órás céltalan, de törvényszerű ténfergés, vagy inkább ???célszerű lődörgés” finom vonalhálós rajzolata. Az ???Akcidentális geometria” képsorozat szabályosan felosztott mezőit, tereit is a dobókocka esetlegességéhez igazodva rendeli hozzá bizonyos formákhoz, színekhez, s ezzel, – ahogy egyik elemzője, Kaszás Gábor írja, ???a 90-es évek újkonceptualista irányzatának megfelelően formai és történeti kritikának veti alá a geometriát”.
Megyik János művei a konceptualista képépítés- illetve képlebontás teljesen más aspektusához kapcsolódnak. Míg Wolsky a véletlennek főszerepet juttat, addig Megyiknél a szinte avantgárd értelemben felfogott művészi tudatosság, a szigorú elvi, gondolati alapokon nyugvó konstrukció/dekonstrukció dominál. A Start Galériában kiállított, falhoz támasztott fémlemeze egy térbeli objekt (épület) negatív sziluettje. Megyik ezzel a művel a megszokott képépítő módszer minden elemét ???negatívba fordítja”, a hagyományos anyagoktól, technikáktól valamint a látás konvencióitól is eltér. A többrétegű architekturális szerkezet (térplasztika, festmény, akár installáció) helyett fémkeretbe zárt ???lyuk”, a hiány alkotja meg a döntő formát. A falon lévő grafika perfekcionosta mívességével, kifinomult igényességével mintegy az átgondolt konstruálás, tudatos tervezés, a mű eredeti koncepciójának más irányból, több aspektusból való feldolgozását és kivitelezését mutatja.
A kiállításon egyébként hozzáférhető Megyik János: A hiány formái című írása, ahol részletesen kifejti ezeknek a műveknek elméleti hátterét, derridai filozófiai gyökereit, és pontosan leírja az általa használt módszert.
Röviden összefoglalva a Start Galéria kiállítását, elmondható, hogy igazi, igényes komoly műgyűjtőknek és elméleti szakembereknek, valamint a szakmának egyaránt figyelemreméltó, kortárs ???csemegéről” van szó, ahol a gondosan kiválasztott művek egymással is élénk dialógusba lépnek, önmagukon túlmutatva művészetelméleti problémákat is felvetnek, és komoly szellemi igényességről tesznek tanúbizonyságot.
- május 28.
exindex © 2000-2006