Wolsky András festőművész kiállítása
- október 28 – 2007. február 24.
A képzőművész kiállítását Haász István képzőművész nyitotta meg. Beszédében méltatta Wolsky András geometrikus látásmódját, festői érzékenységét. Kiemelte, hogy egy művész helyét, létjogosultságát az is meghatározhatja az életben, hogy van-e érvényes tartalma műveinek. Wolsky munkái ebből a szempontból időtállóak. Haász István így fogalmazta meg: Karakteres, önálló alkotó, aki bátran elő meri hívni a földi kötődésektől mentes dimenziókat
Wolsky András 1996-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait festő- és intermédia szakon. Művészetében e kettőség egyáltalán nem különül el, festői és koncepciózus látásmódja egyaránt meghatározza képeinek születését. Az alkotás folyamata nem csupán a festés aktusában teljesedik ki; a kép a művész által konzekvensen megtervezett kutatások eredményeit rögzíti. Mégsincs szó semmitmondó diagrammokról, unalmas táblázatokról, ugyanis Wolsky kutatási területe a játék, a véletlenszerűség, az esetlegesség. Játékának fontos eszköze a dobókocka, amely pontról pontra határozza meg azt, hogy egy képen mi, hova kerüljön, milyen színeket használjon, a dobókocka körvonalazza a megszületendő mű kompozícióját. Jóllehet a játékszabályokat Wolsky állítja fel, de a véletlen által diktált követelményeknek a festőnek maximálisan meg kell felelnie. Munkamódszerében a tudatosság és az esetlegesség, a tervezettség és a véletlenszerűség fogalma él együtt, és ezeknek újragondolása túlmutat a játékosság egyszerű élvezetén. Legújabb munkáinál mély, tüzes színvilággal dolgozik, talán nem véletlen(!) a közelmúltban, Rómában tett látogatása. A kép lendületes gesztusaiban ezen élénk színek keveredését is a dobókocka véletlenje határozta meg