(Intermédia diplomamunka – részlet, 1998, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Intermédia szak, Budapest)
Munkám Budapest közigazgatási határain belül, a véletlenen alapuló, huszonnégy órás, egyszemélyes gyaloglás, ami a város földrajzi középpontjából indult.
Játékszabályok: a véletlent dobókocka segítségével generáltam, az egyes útszakaszok hosszúságát, valamint az irányokat ezzel a módszerrel határoztam meg:
- dobássorozat (irány-meghatározás)
1 – előre
2 – hátra
3 – jobbra
4 – balra
Mivel az 5, 6 értelemszerűen már csak a vertikális irányra vonatkozhatna, így repülő – és fúróeszköz hiányában, ill. a város horizontális kiterjedése miatt e két szám a következőket jelöli:
5 – vissza (az előző helyre)
6 – ismétlés (az előző szám még egyszer)
- dobássorozat (hosszmeghatározás)
1 – 6 sarok (illetve háztömb, telek, útkereszteződés).
Váratlan akadály felbukkanásakor pl: áthatolhatatlan fal, zsákutca, szakadék, rossz szándékú élőlény, stb. az újradobás lehetősége engedélyezett, vagy a gyors futás.
A város földrajzi középpontjának meghatározásához a Carto-Hansa Földmérési-és Földrajzi Információs Rendszereket Szolgáltató Kft-t kértem fel. Az általuk meghatározott adatok alapján kiderült, hogy a centrum, Budapest közepe nem a város belső területén van, ahová a kifejezés alapján, s a nép-és pénzsűrűség miatt gondolnánk, hanem egy viszonylag külső részen található, amely nem is a legfrekventáltabb területe a városnak. Ez a hely a Népliget szélén egy bozótosban van, közel a Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút kereszteződéséhez. (Mikor szemrevételeztem a területet és bemértem a pontot, a bozótos szélén félmeztelen emberek napoztak, s néhányuktól megkérdeztem, vajon tudják-e, hogy szeretett fővárosunk szívében sütkéreznek, de azok csak hitetlenkedve rázták a fejüket.)
A 150×150 cm-es vászon képet csupán mint dokumentációt hoztam létre, a tényleges munka nem látható, hiszen az maga a középpontból induló, egy napig tartó gyaloglás volt. Ennek útvonalát nem én határoztam meg, hanem a véletlenre bíztam, s a nyomvonalat, melyet bejártam a vászon mutatja. E “térképen” nincsenek utcanevek, sem adatok, mert nem tartottam fontosnak a konkrét beazonosíthatóságot, ehelyett a város geometriájából adódó tiszta rajzolat izgatott, melyet a véletlen alakított. Ugyanígy azt sem tartottam lényegesnek, hogy bárki is tudjon az akcióról (ezért mentem egyedül). Annak ellenére, hogy senki sem kísért, mégis nagyon sokan látták az eseményt, hiszen rengeteg ember került az utamba, de nyilván senkiben sem merült fel az a gondolat mikor megpillantott engem szembe jönni, hogy éppen egy képzőművészeti alkotás megszületésének lehet a tanúja.
NA, INDULÁS!
András Wolsky: Chance Events of A Day
(Intermedia diploma work – detail, 1998, Hungarian Academy of Fine Arts, Department of Intermedia, Budapest)
My work consists of one person’s walk for twenty-four hours, based on chance, within the municipal boundaries of Budapest, which took as its starting point the geographical centre-point of the city.
Game rules: I generated chance with the aid of a die (dice), while I determined the lengths of the individual legs of the walk and my direction according to the following method:
- succession of rolls (determination of direction)
1 – forward
2 – backward
3 – to the right
4 – to the left
Since the 5 and 6 would logically coincide only with the vertical directions,
in the lack of an aeroplane and a drilling tool, and also due to the horizontal
dimension of the city, these two numbers thus signify the following:
5 – back (to the previous place)
6 – repeat (the previous number once again)
- succession of rolls (determination of length)
1 – 6 corners (or blocks of houses, plots of land, intersections)
In the case of an unexpected obstacle presenting itself, e.g., an impassable wall, a dead-end street, a ditch, a living creature of malevolent intentions, etc., it was permitted to roll the dice again, or to run quickly.
In order to determine the geographical centre-point of the city, I consulted with the Carto-Hansa Surveying and Geographical Information Systems Service Company Ltd. On the basis of the data charted by them, it turned out that the centre-point of Budapest is in fact not in the domain of the inner city, as the expression would have it, and as we would believe, in line with the concentration of people and money. It is found rather in a relatively outer part of the city, which is not within the most frequented district. The site is in a patch of shrubbery on the edge of the Népliget (People’s Park), near the intersection of Kőbányai út and Könyves Kálmán körút. (When I surveyed the area and measured the point, half-naked people were sunbathing at the edge of the shrubbery, and I asked some of them if they were aware that they were basking in the sun just in the heart of our beloved capital, but they only sceptically shook their heads.)
I realised the picture on a 150×150 cm canvas merely as documentation. The real work is not visible, as this was the walk itself that lasted one day, launched from the centre-point. This route was determined not by me, but I rather left it to chance, and the trajectory that I navigated is shown on the canvas. On this “map” there are no street names nor data, because I did not consider the concrete identifying signs important. Instead, it was the pure outline deriving from the city’s geometry that I was after – that which was moulded by chance. Likewise I did not consider it essential that anyone know about the action (and thus I went on my own). In spite of the fact that no one accompanied me, nevertheless, a great number of people saw the event, being that a countless number of people crossed my path, but obviously no one could have imagined in the moment when they came upon me that they were the witness of the birth of an artistic creation.
WELL, LET’S GO!