Főiskolai éveim során egy előadótanár az egyik szemináriumán arról beszélt, hogy az a jó műalkotás, mely leginkább megközelíti a művész fejben megkonstruált elgondolását, tehát a 100%-os műalkotás fizikálisan 100 %-osan létrejövő elméleti koncepció.
Ez a gondolat immár 20 éve ott kísért a fejemben, sokszor felidéződik életem sok-sok momentumában, sok helyütt igaznak érzem, ám viszonylag korán rájöttem, hogy számomra ez a tétel kissé idegen az alkotás világában.
Amit én fontosnak tartok a művészetemben, az a játék, a váratlan szituációk előidézése, az ismeretlenre való rácsodálkozás, és semmiképpen nem a fejemben előállt előkép tárgyiasítása.
Számomra nem az az izgalmas, hogy teljességgel meg tudom-e valósítani a tervemet, hanem az, hogy olyan helyzetet teremtsek a képhordozón, mely helyet ad a tervezhetetlennek.
Ezek szerint van az alkotásaimnak egy általam megtervezett része, és van egy általam nem irányított része, vagyis a véletlen, s e kettő folyamat az időben rétegzetten hozza létre a képet.
A szándékolt és a véletlen, a megtervezett tervezhetetlen rendetlen rendet teremt, mely rendetlenség alatt felsejlik a rend, s mely rend alatt felsejlik a rendetlenség…
András Wolsky: Planning the unplannable (2016)
During my years at the Hungarian Academy of Fine Arts, I heard a lecturer in a seminar saying that a good work of art is that which is closest to the idea constructed in the artist ’s head; in other words, a work of art is 100% when it is a theoretical concept that is 100% physically realized.
This thought has been haunting me for twenty years, often popping up in my head at different points of my life. While I feel it is true in many cases, I realized fairly early that, to me, this thesis is somewhat foreign when it comes to artistic creation.
What I believe to be important in my art is playfulness, the prompting of unexpected situations, and a sense of wonder at the unkown – and not the objectification of some living image created in my mind. To me, the exciting thing is not whether I can realize my plan to perfection, but to create a situation on the support I am painting on, which allows room for the unplannable.
Accordingly, my artworks have one aspect that is planned and another that is not controlled by me but by chance. These two processes create a painting that exists in time in a layered manner. The intentional and the accidental – the planned unplannable – creates a disorganized order; under disorderliness a kind of order is revealed, and under this order, a kind of disorganization…