Vera Molnár – Wolsky András képzőművészek tárlata
Vera Molnár az informatikát a művészi alkotómunka felgyorsításának eszközeként és a művészet tradicionális fogalmától való elszakadás módjaként használja. Wolsky András képei a szó hagyományos értelmében nem ábrázolnak semmit, ám figyelmes vizsgálatuk során az őket létrehozó rendszer képe rajzolódik ki, tehát magát a rendszert ábrázolják. Közös tárlatuk a Győri Városi Képtárban látható.
Vera Molnár a képzőművészeti főiskola elvégzése után a 40-es évek végén Párizsban telepedett le. 1960-ban részt vett a Groupe de Recherche d’Art Visuel, az Institut d’ Esthétique et des Sciencesben működő Art et Informatique csoport megalapításában, valamint a párizsi Centre de Recherche Experimental et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.) megalapításában.
1959-68 között a “machine imaginaire” segítségével dolgozott, egy olyan szerkezettel, amely a számítógéphez hasonlóan a művészi alkotómunkában kvázi az emberi agyat helyettesíti. 1968-tól foglalkozik a számítógépes művészet lehetőségeivel, 1974-76 között kidolgozta a “Molnár” programot, amely a komputerművészet legkorábbi példái közé tartozik. Az informatikát a művészi alkotómunka felgyorsításának eszközeként és a művészet tradicionális fogalmától való elszakadás módjaként használja.
Wolsky András így nyilatkozik képeiről: “Ha a művészetemről van szó, azt hiszem, engem jobban érdekelnek a rajtam kívül, tőlem függetlenül megnyilvánuló események. A saját, személyes igazságaim keresgélése, érvényesítése és megmutatása lehet, hogy pillanatnyi és apró örömökkel kecsegtet, ám az általánosabb érvényű igazság kutatásai mégis nagyobb izgalommal tölt el.
A kutatást segíti és érdekessé teszi a primer, nem alkalmazásra irányuló, az ideákkal való játék. E játékok egy általam kitalált szabályrendszer alapján zajlanak, s céljuk kizárólag a kép létrehozása, más szóval a kép síkján való céltalan elmélkedés, szemlélődés. Tulajdonképpen az én dolgom csak a játékszabály megkonstruálása, hiszen ezek a szabályok, rendszerek mintegy gépként megalkotják, összeszerelik saját képmásukat.
A képeim a szó hagyományos értelmében valóban nem ábrázolnak semmit, ám figyelmes vizsgálatuk során az őket létrehozó rendszer képe rajzolódik ki, tehát magát a rendszert ábrázolják. A játékszabályt, hogy ne legyen oly szigorú a véletlennel hoztam kapcsolatba, s ezzel a fordulattal az egész általam létrehozott rendszer kikerült az ellenőrzésem alól. Most már nincs szó arról, hogy a rendszer ismeretében előre látható és tudható a majdani kép is, illetve a kész kép szemlélése sem ad segítséget az indító kódok teljes feltérképezéséhez. A képek születése analóggá vált a természeti képződmények kifejlődésével.”
- jún. 10. kedd
A kiállítás helyszíne:
Győri Városi Művészeti Múzeum – Városi Képtár – 9021 Győr, Király utca 17.
A tárlat megtekinthető: június 29.-ig
Vera Molnár and András Wolsky exhibition
The works of Gábor Wolsky
After graduating from the Fine Art Academy, Vera Molnár settled in
Paris at the end of the 1940’ies. In 1960 she took part in the
founding works of the Groupe de Recherche d’Art Visuel, the Art et
Informatique group run in the Institut d’ Esthétique et des
Sciencesben, and in that of the Centre de Recherche Experimental
et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.).
Between 1959-68 she was working with the “machine imaginaire”,
a device similar to computer in that it substitutes the human brain.
Since 1968 she had been dealing with the possibilities of
computerized art, and between 1974-76 she worked out the
“Molnár” program, which can be numbered among the earliest
examples of computerized art.
András Wolsky said the following of his pictures: “Regarding my art
I think I am more interested in events happening outside my world.
To search out my own little and personal truths might give me a
temporal pleasure, but to look for the general truth is far more
exciting to me.
In the research work I am helped by a game with the ideas. These
games are carried out through a system defined by myself. Their
exclusive purpose is to create the picture, in other words, to
aimlessly contemplate and ponder on the level of the picture.
Virtually my work is only to construct this system, for these rules
and systems – similarly to machines – build up ans assemble their
own replicas.
My pictures do not figure anything (as far as the traditional meaning
of the word is concerned), but during a thorough look at them we
can slowly desipher a system making the pictures, so what they
figure is the system itself. I connected the rule of the game to the
infinite, so the system is out of my control. I cannot possibly know
what the next picture will look like, and when it is ready, I cannot
trace back the codes originating them, either. The birth of the
pictures is like the birth of natural formations.
Further informations :
Municipial Museum of Art (Esterházy-Palace)
9021 – Győr Király utca 17.