(A Veszprémi Modern Képtár – Vass Múzeumban rendezett önálló kiállítás szövege, 2006)
Mi is az a véletlen? Nyilván olyan dolgok összessége, melyre (még?) nem ismerjük a magyarázatot. Van-e egyáltalán véletlen, vagy pedig mindennek meg van a maga oka? Ha nincs véletlen, talán azét nincs, mert valaki, valami az egész mindenséget irányítja? Valaki folyamatosan belenyúl a dolgok működésébe, valami állandóan kontrollálja a világtörténelmet? Ennek a valakinek, vagy valaminek a számára vajon létezhet a véletlen? Vajon létezhet az időn és téren kívül véletlen?
Az ember mindenkori tudásától függetlenül állandóan véletlenekbe botlik, amik vagy örömmel, vagy bánattal töltik el. A véletlen legnagyobb ellensége a jósda, mely az ember életéből a lehető legnagyobb mértékben kívánja kiiktatni a véletleneket. Vajon miért akarjuk minduntalan kiszűrni életünk véletlenjeit a különféle csillagképekkel való machinációkkal, jóslási ügyeskedésekkel?
A véletlen maga az öröm!
Képeim egy-egy rendszer alapján jönnek létre. E rendszerek nyitottak az egyik irányba, s a véletlent magukhoz ölelik. Maga az alkotás – mint tett, s mint eredmény – a rendszer és a véletlen együttes képét teszi láthatóvá. A kép felépülésének tehát létezik egy ismert, és egy ismeretlen része. E kettő konfrontálódásának lesz az eredménye a látható képi struktúra. Az egyik a kiszámítható, a belátható, a felmérhető rész, a másik a kiszámíthatatlan, a beláthatatlan, a felmérhetetlen rész. Külön-külön mindkettő csak rész, együtt lesznek egésszé. A kiszámított maga a fundamentum, melyben a kiszámíthatatlan meg tud nyilvánulni. Az alap, (a rendszer) teszi a véletlent szemlélhetővé, kitapinthatóvá.
A képeimben egyfajta geometrikus rend épül, mely rendet a véletlen alakít. E ponton merül fel a kérdés, hogy hol a rend határa, s honnan kezdődik a rendezetlenség. Hol a kiszámíthatóság határa, s honnan kiszámíthatatlan. Rendszernek nevezhető-e egy olyan szisztéma, mely utat enged a kiszámíthatatlannak? S talán a legfontosabb kérdés, valódi alkotásnak nevezhető-e az a folyamat, mely nyitva hagyja az aktus egy részét, s a véletlenre bízza annak alakulását?